... ...
Menü Bezárás

Lehetőségek és megoldások

Tudom – vagyis úgy látom -, hogy vállalkozói (megbízói) oldalról ez sokszor nagyon nehéz. Kiadni egy-két fontos feladatot, információkat megosztani, javaslatokat elfogadni, egyáltalán: együttműködni valaki mással a saját dolgaink kapcsán, amikhez csakis mi érthetünk – de legalábbis nekünk ez a legfontosabb, másnak biztosan nem lehet az -, szinte a lehetetlennel határos – és túlságosan időigényes.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bizalmi kapcsolatról beszélünk, az meg nem terem minden bokorban, szükséges hozzá az azonnali szimpátia, azután pedig nagyon sok hatékony kommunikáció.

Két eset van, vagy tudja a megbízó, hogy mit szeretne – és sajnos még ekkor is előfordulhat, hogy nem jól tudja, vagyis minimális információ-átadással szeretne olyasmit megoldani, amihez sokkal több információ szükséges, hogy hatékony legyen -, vagy csak abban biztos, hogy segítség kell. Bizonyos szempontból az utóbbi a jobbik eset, mert már önmagában kommunikáció szükséges hozzá, információ-áramlás oda-vissza, ebből sülhetnek ki igazán jó dolgok.

Hadd legyek őszinte: majdnem mindegy, hogy az adott virtuális asszisztens milyen képzettséggel, gyakorlattal rendelkezik (majdnem, csak majdnem!), fontosabb, hogy mennyire kreatív, mennyire képes átlátni bonyolultabb folyamatokat, mennyire rugalmas és milyen gyorsan tanul.

Az meg még fontosabb, hogy a leendő megbízó és a leendő asszisztens egy nyelvet beszéljen, értsék, megértsék, mi a kereslet és a kínálat és hatékonyan tudjanak együttműködni.

Már több, mint egy éve vagyok tagja a facebookon minden erre szakosodott csoportnak, többnyire csak olvasok, de azt aktívan, elég jól látom, hogyan hirdetnek, akik keresnek és akik kínálnak. Viszonylag ritkán érzem azt, hogy na, ez jó. Elmondom, miért.

A vállalkozók egy része tulajdonképpen nem virtuális asszisztenst keres, csak hallotta valahol, hogy van ilyen izé, és úgy gondolja, egy négyórás alkalmazott nettó béréért szeretne ő egy ilyet a járulékok megfizetésének terhe nélkül. (Van erre egy kis táblázatom ebben a bejegyzésben.) Van, aki elvállalja. Csakhogy aztán szembesül azzal, hogy az adót meg kell fizetni, a net-számlát is, a maradékból meg nem lehet megélni. Az én olvasatomban ezt kényszerek hívják, nem együttműködésnek. Az alulfizetett “virtuális asszisztens” aztán igyekszik minél kevesebb valódi munkaóra alatt teljesíteni a kapott feladatokat minimális további gondolkodással, ebből szerintem semmi jó nem sülhet ki.

A vállalkozói hirdetések úgy 5%-a volt az, ahol korrekt díjazásért konkrétan leírták, mire van szükség, miféle képességekre, mi a pontos feladat, hogyan képzelik a valódi együttműködést. Többnyire nem az első virtuális asszisztens keresték…

De csak szólok: az elsőt viszont úgy is lehet keresni, hogy nagyjából ez van, nem tudom, ez pontosan milyen feladatokkal járna, pláne, hogy mennyibe kerülne, beszéljük meg. Akinek jobb ötletei vannak, akivel jobban megértem magam, azzal szerződöm a sok jelentkező közül. Ennyi. Ha nem megy, ha nem jó, ha úgy érzem, nem éri meg, még mindig lehet korrigálni, változtatni, abbahagyni, ez nem egy házasság ám.:-) Időigényes? Igen. A végén mégis megéri? Abszolút.

Aztán a másik oldal. Az effajta fórumok hirdetéseinek aránya is érdekes tendenciákat mutat, bő egy éve még nagyjából fele-fele volt a kínálat és a kereslet, azóta azonban a kereslet úgy 10-15%, a kínálat meg a többi… (Nem véletlenül nem hirdettem magam soha ezeken a helyeken.) A kínálati hirdetések nagyjából ugyanazt hozzák, minőségben nagy a szórás, beillesztett kép+feliratok, vagy facebook-oldal vagy/és weboldal, a szolgáltatásoknál nincs nagy izgalom, kábé ugyanaz.

És nem is ez a baj. Hanem hogy a belső fórumokon is jelen vagyok és figyelek, és olykor olyan kérdéseket látok működő(!!), ezzel pénzt kereső(!!!!) virtuális asszisztensektől, amiktől padlót fogok. Amiket a 24 éves lányom, aki pékségben dolgozik, csípőből megválaszol. Mondjuk ő látott már közelről számítógépet például.

De sebaj, virágozzék minden virág, én valóban liberális vagyok.

Ámde ez nem erősíti meg azt, hogy én valóban virtuális asszisztens vagyok, hogy annak szeretném nevezni magam – lehet, hogy elgondolkodom valami újon -. Mert ha ők is mind azok, az bizony egy más minőség. Persze kinek-kinek másra van szüksége vállalkozói oldalról, ez is tény. Mondjuk én azt hittem, van egy alap, ami alá nem megyünk. Lehet, hogy nincs.:-)

Láttam olyan kínlódást a fórumon, hogy megkeresett a leendő megbízó, írt, hogy hívjam fel ekkor és ekkor, de miért én hívjam fel, ez már milyen dolog. E-mail-fiók beállításával szenvednek. Képek egyszerű, rutinszerű szerkesztéséhez kérnek segítséget. Fogalmuk nincs, hol lehet lekérdezni a saját adó-folyószámlájukat. Nem tudják, mikor számítanak fő- vagy mellékállású katás vállalkozónak.

A fő problémám mindezzel nem a ventillálás meg a flow (édes jézusom, ezek visszatérő kifejezések ezeken a helyeken, kiütést kapok tőlük), hanem az, hogy sokkal kompetensebb, hitelesebb források fellelhetők a témákban a neten a facebooknál, miért nem ott keresnek?

(Mondjuk eltekintve az első “problémától”, ami szerintem rohadt egyszerű, ha ÉN akarok eladni valamit – a szolgáltatásomat – a leendő ügyfélnek, akkor felhívom, amikor kéri, ha nem, mert irtó büszke vagyok, akkor nem hívom fel, nem adom el neki és kész.)

Na mindegy, de arra jöttem rá, hogy amíg ki nem alakul a szakma valamilyen szintű becsülete, a valós, valódi igény, vagy ki nem találok erre egy jobb kifejezést, addig elvagyok a két kis tündér ügyfelemmel, akikkel megértjük egymást (csak jajdekéne bővíteni az ezermestereim fotóalbumát és szolgáltatásait), meg szinkrondramaturgkodom megint (majd erről is lesz bejegyzés, ha végre ráérek), és figyelek, várok türelemmel.

Letisztul ez majd minden szinten.

Meggyőződésem, hogy minden vállalkozó és tulajdonképpen minden ember legfontosabb tulajdonsága különösen jelen helyzetben a rugalmasság.